Nyugdíjas, doktorandusz az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen (ORZSE) és gazdasági vezető egy nonprofit szervezetben (gyermekegyesületben), valamint nagymama.
Nem panaszkodhatom az élet egyhangúságára. Voltam programozó a 70–80-as években, a 80–90-es években voltam folyamatszervező papírgyárban, ruhagyárban, útépítő cégnél, könyvelőirodában, iparművészeti vállalatnál. Voltam óvodatitkár, statiszta, előadó az OR-ZSE szabadegyetemén és önkéntes segédmunkás az izraeli hadseregben. Tanítottam programozást, gyermekvédelmet és a budapesti zsidóság infrastruktúrájának történetét. Tartottam előadást konferenciákon, fotóztam-videóztam... És beszéltem a hetiszakaszról a zsinagógában.
2001-től tanultam az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen, Liturgia (főiskolai), Művelődéstörténet (egyetemi), majd Zsidó vallásbölcselet (doktoriskolai) szakon. Szeretek tanítani, szeretek fotózni, filmezni. A kamera másik oldalát viszont csak az unokáim kedvéért viselem. Minden dolgom közül rájuk vagyok a legbüszkébb az életben.
A séta témájához kötődik disszertációm, melynek Dr. Végh András az egyik konzulense. A budai zsidóság 2000. előtt ismert középkori történetével, a két Táncsics Mihály utcai zsinagóga feltárásával a zsidó egyetemen ismerkedtem meg, Prof. Rav. Schőner Alfréd rektor úr előadásain. De a budai várral való kapcsolatom régebbi keletű, a gyermekkoromban gyökerezik. Édesapám, Kollányi Ágoston több filmet forgatott Zolnay László régésszel, a többi közt az 1975-ben előkerült budavári szoborleletről. A mikve felfedezéséről pedig bátyám, ifj. Kollányi Ágoston tudósított 2007-ben a Delta tudományos híradóban. Az én utam kicsit kanyargósan, de végül ugyancsak elvezetett erre a „terepre”. Művelődéstörténeti szakdolgozatomhoz Dr. Végh Andrástól, a középkori várbeli zsidónegyedeket feltáró régésztől kaptam sok-sok segítséget, türelmes magyarázatot. Ezzel a korszakkal, a budai és a többi középkori magyarországi zsidó emlékkel foglalkozom doktoriskolai tanulmányaim során is.