1982–84-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelemtanári, arab szakos orientalista és holland szakon végeztem. Meghatározó az életemben, hogy professzoraim között volt Czeglédy Károly, Fröhlich Ida, Hahn István, Szabad György és Unger Mátyás, illetve a mostani programmal kapcsolatban Végh András.
Megszállott történelemrajongó vagyok
Ha történelemről, történelmi-kulturális örökségről van szó, szinte minden érdekel, de csak a négy legfontosabbat említem.
Az egyik Magyarország történelme (azon belül is elsősorban az Árpád-ház, ill. a XX. század), a másik az emberiség őskoráig visszanyúló mítoszok, vallások kialakulása, és ezek egymáshoz való viszonya (pl. Glasenapp, Popper Péter), a harmadik a különböző civilizációk fejlődése (pl. Canetti, Diószegi Vilmos), a negyedik pedig a Budapesti Történeti Múzeum és a Szembenézés Alapítvány közös programjában szereplő ismeretlen (értsd: a turistalátványosságokon kívüli) középkori Budai Vár feltárt, részben feltárt, ill. feltárásra és bemutatásra váró, a magyar történelemben kulcsszerepet játszó helyszínei, európai színvonalú és fontosságú műemlékei.
Gondolkodtál már ma?
Az általam vezetett programok a közös gondolkodás igényével járnak be és segítenek felfedezni új helyszíneket, új tényeket, új történeteket, és bízom benne, hogy nemcsak a témával segítségemmel ismerkedő és a témában járatos látogatók számára adnak sokat, de számomra is. Nemcsak ismereteket és tapasztalatokat, nemcsak a közös élményt, hanem a továbbgondolkodás, az egymástól való tanulás lehetőségét is.
Hogy a történelem ne ismételhesse önmagát
Várok mindenkit, aki hozzám hasonlóan érdeklődik a történelem, benne Magyarország és a Budai Vár történelme iránt, és nyitott rá, hogy erről minél több tényt, különböző nézőpontokat ismerjen meg.
Szívesen társául szegődök azoknak, akik hozzám hasonlóan elutasítják a mondást: „A véleményemet megalkottam, ne zavarj össze a tényekkel!”.
35 éves pályafutásom alapján mondom, ez a fajta közös gondolkodás és az ezen alapuló tettek mehetnek szembe „a történelem ismétli önmagát” szomorú tapasztalatával.
A sétavezetés számomra ugyanis állásfoglalás is „a múltat végképp eltörölni” szemlélet és gyakorlat ellen.
Örökségünk, jövőnk
Múltunk, magyarságunk teljességének felvállalása, a tényekkel való szembenézés, egymás elfogadásának erősítése mindannyiunk érdeke, mindannyiunk feladata. Ezen is múlik, hogyan alakul hazánk és a térség, Kelet-Közép-Európa sorsa. Emlékeznek Cseh Tamás és Bereményi Géza, „Kelet-Európa, földnek sója...” című dalára? Én sokat dúdolom...
Néhány adat rólam: